szórakozik

Hungarian

Etymology

szór +‎ -akozik, a calque of German sich zerstreuen. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsoːrɒkozik]
Hyphenation: szó‧ra‧ko‧zik
Rhymes: -ozik

Verb

szórakozik

(intransitive) to have fun, enjoy oneself, have a good time
(intransitive, often derogatory) to mess with someone (-val/-vel)
Synonym: ugrat

Usage notes

To avoid the sense of messing with someone, the adverb jól (“well”) can be added.

Conjugation

conjugation of szórakozik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	szórakozom or szórakozok	szórakozol	szórakozik	szórakozunk	szórakoztok	szórakoznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	szórakoztam	szórakoztál	szórakozott	szórakoztunk	szórakoztatok	szórakoztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Conditional mood	Present	Indef.	szórakoznék	szórakoznál	szórakozna	szórakoznánk	szórakoznátok	szórakoznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	szórakozzak or szórakozzam	szórakozz or szórakozzál	szórakozzon or szórakozzék	szórakozzunk	szórakozzatok	szórakozzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	szórakozni		szórakoznom	szórakoznod	szórakoznia	szórakoznunk	szórakoznotok	szórakozniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			szórakozás	szórakozó	szórakozott	―	szórakozva	szórakozhat

Derived terms

szórakozás
szórakozóhely
szórakoztat → szórakoztató

References

szórakozik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN