szór

szór

See also: -szor, -ször, and szőr

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːr]

Verb

szór

1. (transitive) to sprinkle, scatter (solid substance)

Conjugation

conjugation of szór

Infinitive			szórni
Past participle			szórt
Present participle			szóró
Future participle			szórandó
Adverbial participle			szórva
Potential			szórhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	szórok	szórsz	szór	szórunk	szórtok	szórnak
		Definite	szórom én téged/titeket szórlak	szórod	szórja	szórjuk	szórjátok	szórják
	Past	Indefinite	szórtam	szórtál	szórt	szórtunk	szórtatok	szórtak
		Definite	szórtam én téged/titeket szórtalak	szórtad	szórta	szórtuk	szórtátok	szórták
Conditional mood	Present	Indefinite	szórnék	szórnál	szórna	szórnánk	szórnátok	szórnának
		Definite	szórnám én téged/titeket szórnálak	szórnád	szórná	szórnánk	szórnátok	szórnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	szórjak	szórj or szórjál	szórjon	szórjunk	szórjatok	szórjanak
		Definite	szórjam én téged/titeket szórjalak	szórd or szórjad	szórja	szórjuk	szórjátok	szórják
Conjugated infinitive			szórnom	szórnod	szórnia	szórnunk	szórnotok	szórniuk

Derived terms

• szórás
• szórvány

(With verbal prefixes):

• beszór
• elszór
• kiszór
• megszór
• rászór
• szétszór

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN