szókapcsolat
Hungarian
Etymology
szó (“word”) + kapcsolat (“relation”)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈsoːkɒpt͡ʃolɒt]
- Hyphenation: szó‧kap‧cso‧lat
- Rhymes: -ɒt
Noun
szókapcsolat (plural szókapcsolatok)
- (grammar) phrase (group of two or more words that express an idea but do not form a complete sentence)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szókapcsolat | szókapcsolatok |
| accusative | szókapcsolatot | szókapcsolatokat |
| dative | szókapcsolatnak | szókapcsolatoknak |
| instrumental | szókapcsolattal | szókapcsolatokkal |
| causal-final | szókapcsolatért | szókapcsolatokért |
| translative | szókapcsolattá | szókapcsolatokká |
| terminative | szókapcsolatig | szókapcsolatokig |
| essive-formal | szókapcsolatként | szókapcsolatokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szókapcsolatban | szókapcsolatokban |
| superessive | szókapcsolaton | szókapcsolatokon |
| adessive | szókapcsolatnál | szókapcsolatoknál |
| illative | szókapcsolatba | szókapcsolatokba |
| sublative | szókapcsolatra | szókapcsolatokra |
| allative | szókapcsolathoz | szókapcsolatokhoz |
| elative | szókapcsolatból | szókapcsolatokból |
| delative | szókapcsolatról | szókapcsolatokról |
| ablative | szókapcsolattól | szókapcsolatoktól |
| non-attributive possessive - singular | szókapcsolaté | szókapcsolatoké |
| non-attributive possessive - plural | szókapcsolatéi | szókapcsolatokéi |
| Possessive forms of szókapcsolat | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szókapcsolatom | szókapcsolataim |
| 2nd person sing. | szókapcsolatod | szókapcsolataid |
| 3rd person sing. | szókapcsolata | szókapcsolatai |
| 1st person plural | szókapcsolatunk | szókapcsolataink |
| 2nd person plural | szókapcsolatotok | szókapcsolataitok |
| 3rd person plural | szókapcsolatuk | szókapcsolataik |