szócska
Hungarian
Etymology
szó (“word”) + -cska (diminutive suffix), literally “wordlet”.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsoːt͡ʃkɒ]
- Hyphenation: szócs‧ka
- Rhymes: -kɒ
Noun
szócska (plural szócskák)
- word (a short word)
- (grammar, chiefly in compounds, broadly) particle or clitic
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szócska | szócskák |
| accusative | szócskát | szócskákat |
| dative | szócskának | szócskáknak |
| instrumental | szócskával | szócskákkal |
| causal-final | szócskáért | szócskákért |
| translative | szócskává | szócskákká |
| terminative | szócskáig | szócskákig |
| essive-formal | szócskaként | szócskákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szócskában | szócskákban |
| superessive | szócskán | szócskákon |
| adessive | szócskánál | szócskáknál |
| illative | szócskába | szócskákba |
| sublative | szócskára | szócskákra |
| allative | szócskához | szócskákhoz |
| elative | szócskából | szócskákból |
| delative | szócskáról | szócskákról |
| ablative | szócskától | szócskáktól |
| non-attributive possessive - singular | szócskáé | szócskáké |
| non-attributive possessive - plural | szócskáéi | szócskákéi |
| Possessive forms of szócska | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szócskám | szócskáim |
| 2nd person sing. | szócskád | szócskáid |
| 3rd person sing. | szócskája | szócskái |
| 1st person plural | szócskánk | szócskáink |
| 2nd person plural | szócskátok | szócskáitok |
| 3rd person plural | szócskájuk | szócskáik |
Derived terms
Compound words
- kérdőszócska
- tagadószócska
Further reading
- szócska in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN