szépség

Hungarian

szép +‎ -ség

szépség (plural szépségek)

beauty (the quality of being attractive, pleasing, fine or good-looking; comeliness)
- 1872, Mór Jókai, Az arany ember (Timar’s Two Worlds), part 3, chapter 1, translated by Mrs. Hegan Kennard:
  Timár túl boldog volt, hogy Timéát eljegyezheté. A leány tündéri szépsége az első találkozás óta meghódítva tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet később ismerni tanult nála, megnyerte tiszteletét.
  Timar was intensely happy at being engaged to Timéa. The unearthly beauty of the girl had captivated his heart at first sight. He admired her then, and afterward the sweet nature which he learned to appreciate won his respect.
beauty (someone who is beautiful)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szépség	szépségek
accusative	szépséget	szépségeket
dative	szépségnek	szépségeknek
instrumental	szépséggel	szépségekkel
causal-final	szépségért	szépségekért
translative	szépséggé	szépségekké
terminative	szépségig	szépségekig
essive-formal	szépségként	szépségekként
essive-modal	—	—
inessive	szépségben	szépségekben
superessive	szépségen	szépségeken
adessive	szépségnél	szépségeknél
illative	szépségbe	szépségekbe
sublative	szépségre	szépségekre
allative	szépséghez	szépségekhez
elative	szépségből	szépségekből
delative	szépségről	szépségekről
ablative	szépségtől	szépségektől
non-attributive possessive - singular	szépségé	szépségeké
non-attributive possessive - plural	szépségéi	szépségekéi

Compound words