származék
Hungarian
Etymology
származik (“to derive, originate”) + -ék (noun-forming suffix). First attested in 1793.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsaːrmɒzeːk]
- Hyphenation: szár‧ma‧zék
Noun
származék (plural származékok)
- (linguistics) derivative (a word that derives from another one)
- (literary, rare) progeny, offspring, descendants
- (chemistry) derivative (a chemical derived from another)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | származék | származékok |
| accusative | származékot | származékokat |
| dative | származéknak | származékoknak |
| instrumental | származékkal | származékokkal |
| causal-final | származékért | származékokért |
| translative | származékká | származékokká |
| terminative | származékig | származékokig |
| essive-formal | származékként | származékokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | származékban | származékokban |
| superessive | származékon | származékokon |
| adessive | származéknál | származékoknál |
| illative | származékba | származékokba |
| sublative | származékra | származékokra |
| allative | származékhoz | származékokhoz |
| elative | származékból | származékokból |
| delative | származékról | származékokról |
| ablative | származéktól | származékoktól |
| Possessive forms of származék | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | származékom | származékaim |
| 2nd person sing. | származékod | származékaid |
| 3rd person sing. | származéka | származékai |
| 1st person plural | származékunk | származékaink |
| 2nd person plural | származékotok | származékaitok |
| 3rd person plural | származékuk | származékaik |
Derived terms
- származékos
(Compound words):
- származékszó
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN