számontart

számontart

Hungarian

Etymology

From számon +‎ tart (“to keep”), from szám (“number; accounts”) + -on (“on”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsaːmontɒrt]
• Hyphenation: szá‧mon‧tart

Verb

számontart

1. (transitive, idiomatic) to account for, to keep tabs on

Conjugation

conjugation of számontart

Infinitive			számontartani
Past participle			számontartott
Present participle			számontartó
Future participle			számontartandó
Adverbial participle			számontartva
Potential			számontarthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	számontartok	számontartasz	számontart	számontartunk	számontartotok	számontartanak
		Definite	számontartom én téged/titeket számontartalak	számontartod	számontartja	számontartjuk	számontartjátok	számontartják
	Past	Indefinite	számontartottam	számontartottál	számontartott	számontartottunk	számontartottatok	számontartottak
		Definite	számontartottam én téged/titeket számontartottalak	számontartottad	számontartotta	számontartottuk	számontartottátok	számontartották
Conditional mood	Present	Indefinite	számontartanék	számontartanál	számontartana	számontartanánk	számontartanátok	számontartanának
		Definite	számontartanám én téged/titeket számontartanálak	számontartanád	számontartaná	számontartanánk	számontartanátok	számontartanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	számontartsak	számontarts or számontartsál	számontartson	számontartsunk	számontartsatok	számontartsanak
		Definite	számontartsam én téged/titeket számontartsalak	számontartsd or számontartsad	számontartsa	számontartsuk	számontartsátok	számontartsák
Conjugated infinitive			számontartanom	számontartanod	számontartania	számontartanunk	számontartanotok	számontartaniuk

Derived terms

• számontartás

See also

• Appendix:Hungarian compound verbs