szundikálás
Hungarian
Etymology
szundikál (“to nap, doze”) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsundikaːlaːʃ]
- Hyphenation: szun‧di‧ká‧lás
Noun
szundikálás
- nap, forty winks (a short or light sleep)
- Synonyms: szundítás, szunyókálás, szundi
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szundikálás | szundikálások |
| accusative | szundikálást | szundikálásokat |
| dative | szundikálásnak | szundikálásoknak |
| instrumental | szundikálással | szundikálásokkal |
| causal-final | szundikálásért | szundikálásokért |
| translative | szundikálássá | szundikálásokká |
| terminative | szundikálásig | szundikálásokig |
| essive-formal | szundikálásként | szundikálásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szundikálásban | szundikálásokban |
| superessive | szundikáláson | szundikálásokon |
| adessive | szundikálásnál | szundikálásoknál |
| illative | szundikálásba | szundikálásokba |
| sublative | szundikálásra | szundikálásokra |
| allative | szundikáláshoz | szundikálásokhoz |
| elative | szundikálásból | szundikálásokból |
| delative | szundikálásról | szundikálásokról |
| ablative | szundikálástól | szundikálásoktól |
| non-attributive possessive - singular | szundikálásé | szundikálásoké |
| non-attributive possessive - plural | szundikáláséi | szundikálásokéi |
| Possessive forms of szundikálás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szundikálásom | szundikálásaim |
| 2nd person sing. | szundikálásod | szundikálásaid |
| 3rd person sing. | szundikálása | szundikálásai |
| 1st person plural | szundikálásunk | szundikálásaink |
| 2nd person plural | szundikálásotok | szundikálásaitok |
| 3rd person plural | szundikálásuk | szundikálásaik |