szulfit
Hungarian
Etymology
From German Sulfit.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsulfit]
- Hyphenation: szul‧fit
- Rhymes: -it
Noun
szulfit (plural szulfitok)
- (chemistry) sulfite / sulphite
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szulfit | szulfitok |
| accusative | szulfitot | szulfitokat |
| dative | szulfitnak | szulfitoknak |
| instrumental | szulfittal | szulfitokkal |
| causal-final | szulfitért | szulfitokért |
| translative | szulfittá | szulfitokká |
| terminative | szulfitig | szulfitokig |
| essive-formal | szulfitként | szulfitokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szulfitban | szulfitokban |
| superessive | szulfiton | szulfitokon |
| adessive | szulfitnál | szulfitoknál |
| illative | szulfitba | szulfitokba |
| sublative | szulfitra | szulfitokra |
| allative | szulfithoz | szulfitokhoz |
| elative | szulfitból | szulfitokból |
| delative | szulfitról | szulfitokról |
| ablative | szulfittól | szulfitoktól |
| non-attributive possessive - singular | szulfité | szulfitoké |
| non-attributive possessive - plural | szulfitéi | szulfitokéi |
| Possessive forms of szulfit | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szulfitom | szulfitjaim |
| 2nd person sing. | szulfitod | szulfitjaid |
| 3rd person sing. | szulfitja | szulfitjai |
| 1st person plural | szulfitunk | szulfitjaink |
| 2nd person plural | szulfitotok | szulfitjaitok |
| 3rd person plural | szulfitjuk | szulfitjaik |
Derived terms
Compound words
- bárium-szulfit
- berillium-szulfit
- kalcium-hidrogén-szulfit
- kalcium-szulfit
- kálium-hidrogén-szulfit
- kálium-szulfit
- nátrium-hidrogén-szulfit
- nátrium-szulfit
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- szulfit in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.