szomorít

szomorít

Hungarian

Etymology

From the same stem as szomorú (“sad”) +‎ -ít (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsomoriːt]
• Hyphenation: szo‧mo‧rít
• Rhymes: -iːt

Verb

szomorít

1. (transitive) to sadden (to make someone sad repeatedly or continuously)

Conjugation

conjugation of szomorít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szomorítok	szomorítasz	szomorít	szomorítunk	szomorítotok	szomorítanak
		Def.	szomorítom	szomorítod	szomorítja	szomorítjuk	szomorítjátok	szomorítják
		2nd-p. o.	szomorítalak	―
	Past	Indef.	szomorítottam	szomorítottál	szomorított	szomorítottunk	szomorítottatok	szomorítottak
		Def.	szomorítottam	szomorítottad	szomorította	szomorítottuk	szomorítottátok	szomorították
		2nd-p. o.	szomorítottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szomorítanék	szomorítanál	szomorítana	szomorítanánk	szomorítanátok	szomorítanának
		Def.	szomorítanám	szomorítanád	szomorítaná	szomorítanánk (or szomorítanók)	szomorítanátok	szomorítanák
		2nd-p. o.	szomorítanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szomorítsak	szomoríts or szomorítsál	szomorítson	szomorítsunk	szomorítsatok	szomorítsanak
		Def.	szomorítsam	szomorítsd or szomorítsad	szomorítsa	szomorítsuk	szomorítsátok	szomorítsák
		2nd-p. o.	szomorítsalak	―
Infinitive	szomorítani		szomorítanom	szomorítanod	szomorítania	szomorítanunk	szomorítanotok	szomorítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			szomorítás	szomorító	szomorított	szomorítandó	szomorítva	szomoríthat

Derived terms

(With verbal prefixes):

• elszomorít
• megszomorít

Further reading

• szomorít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN