szkennelés
Hungarian
Etymology
szkennel + -és
Pronunciation
- IPA(key): [ˈskɛnːɛleːʃ]
- Hyphenation: szken‧ne‧lés
Noun
szkennelés (plural szkennelések)
- scanning
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szkennelés | szkennelések |
| accusative | szkennelést | szkenneléseket |
| dative | szkennelésnek | szkenneléseknek |
| instrumental | szkenneléssel | szkennelésekkel |
| causal-final | szkennelésért | szkennelésekért |
| translative | szkenneléssé | szkennelésekké |
| terminative | szkennelésig | szkennelésekig |
| essive-formal | szkennelésként | szkennelésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szkennelésben | szkennelésekben |
| superessive | szkennelésen | szkenneléseken |
| adessive | szkennelésnél | szkenneléseknél |
| illative | szkennelésbe | szkennelésekbe |
| sublative | szkennelésre | szkennelésekre |
| allative | szkenneléshez | szkennelésekhez |
| elative | szkennelésből | szkennelésekből |
| delative | szkennelésről | szkennelésekről |
| ablative | szkenneléstől | szkennelésektől |
| Possessive forms of szkennelés | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szkennelésem | szkenneléseim |
| 2nd person sing. | szkennelésed | szkenneléseid |
| 3rd person sing. | szkennelése | szkennelései |
| 1st person plural | szkennelésünk | szkenneléseink |
| 2nd person plural | szkennelésetek | szkenneléseitek |
| 3rd person plural | szkennelésük | szkenneléseik |