szkennel

szkennel

Hungarian

Etymology

From English scan[1] + -el (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈskɛnːɛl]
• Hyphenation: szken‧nel
• Rhymes: -ɛl

Verb

szkennel

1. (transitive, computing) to scan (to create a digital copy of an image using a scanner)

Conjugation

conjugation of szkennel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szkennelek	szkennelsz	szkennel	szkennelünk	szkenneltek	szkennelnek
		Def.	szkennelem	szkenneled	szkenneli	szkenneljük	szkennelitek	szkennelik
		2nd-p. o.	szkennellek	―
	Past	Indef.	szkenneltem	szkenneltél	szkennelt	szkenneltünk	szkenneltetek	szkenneltek
		Def.	szkenneltem	szkennelted	szkennelte	szkenneltük	szkenneltétek	szkennelték
		2nd-p. o.	szkenneltelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szkennelnék	szkennelnél	szkennelne	szkennelnénk	szkennelnétek	szkennelnének
		Def.	szkennelném	szkennelnéd	szkennelné	szkennelnénk (or szkennelnők)	szkennelnétek	szkennelnék
		2nd-p. o.	szkennelnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szkenneljek	szkennelj or szkenneljél	szkenneljen	szkenneljünk	szkenneljetek	szkenneljenek
		Def.	szkenneljem	szkenneld or szkenneljed	szkennelje	szkenneljük	szkenneljétek	szkenneljék
		2nd-p. o.	szkenneljelek	―
Infinitive	szkennelni		szkennelnem	szkennelned	szkennelnie	szkennelnünk	szkennelnetek	szkennelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			szkennelés	szkennelő	szkennelt	szkennelendő	szkennelve	szkennelhet

Derived terms

• szkennelés

References

1. Tolcsvai Nagy, Gábor. Idegen szavak szótára (’A Dictionary of Foreign Words’). Budapest: Osiris Kiadó, 2007. →ISBN