szillogizmus
Hungarian
Etymology
From Latin syllogismus, from Ancient Greek συλλογισμός (sullogismós, “inference, conclusion”).[1] With -izmus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsilːoɡizmuʃ]
- Hyphenation: szil‧lo‧giz‧mus
Noun
szillogizmus (plural szillogizmusok)
- (logic) syllogism
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szillogizmus | szillogizmusok |
| accusative | szillogizmust | szillogizmusokat |
| dative | szillogizmusnak | szillogizmusoknak |
| instrumental | szillogizmussal | szillogizmusokkal |
| causal-final | szillogizmusért | szillogizmusokért |
| translative | szillogizmussá | szillogizmusokká |
| terminative | szillogizmusig | szillogizmusokig |
| essive-formal | szillogizmusként | szillogizmusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szillogizmusban | szillogizmusokban |
| superessive | szillogizmuson | szillogizmusokon |
| adessive | szillogizmusnál | szillogizmusoknál |
| illative | szillogizmusba | szillogizmusokba |
| sublative | szillogizmusra | szillogizmusokra |
| allative | szillogizmushoz | szillogizmusokhoz |
| elative | szillogizmusból | szillogizmusokból |
| delative | szillogizmusról | szillogizmusokról |
| ablative | szillogizmustól | szillogizmusoktól |
| Possessive forms of szillogizmus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szillogizmusom | szillogizmusaim |
| 2nd person sing. | szillogizmusod | szillogizmusaid |
| 3rd person sing. | szillogizmusa | szillogizmusai |
| 1st person plural | szillogizmusunk | szillogizmusaink |
| 2nd person plural | szillogizmusotok | szillogizmusaitok |
| 3rd person plural | szillogizmusuk | szillogizmusaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN