szilfa
Hungarian
Etymology
szil (“elm”) + fa (“tree”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsilfɒ]
- Hyphenation: szil‧fa
Noun
szilfa (plural szilfák)
- elm tree, elm (a tree of the genus Ulmus)
- elm (wood from an elm tree)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szilfa | szilfák |
| accusative | szilfát | szilfákat |
| dative | szilfának | szilfáknak |
| instrumental | szilfával | szilfákkal |
| causal-final | szilfáért | szilfákért |
| translative | szilfává | szilfákká |
| terminative | szilfáig | szilfákig |
| essive-formal | szilfaként | szilfákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szilfában | szilfákban |
| superessive | szilfán | szilfákon |
| adessive | szilfánál | szilfáknál |
| illative | szilfába | szilfákba |
| sublative | szilfára | szilfákra |
| allative | szilfához | szilfákhoz |
| elative | szilfából | szilfákból |
| delative | szilfáról | szilfákról |
| ablative | szilfától | szilfáktól |
| non-attributive possessive - singular | szilfáé | szilfáké |
| non-attributive possessive - plural | szilfáéi | szilfákéi |
| Possessive forms of szilfa | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szilfám | szilfáim |
| 2nd person sing. | szilfád | szilfáid |
| 3rd person sing. | szilfája | szilfái |
| 1st person plural | szilfánk | szilfáink |
| 2nd person plural | szilfátok | szilfáitok |
| 3rd person plural | szilfájuk | szilfáik |
Adjective
szilfa (not comparable)
- elmen (made from the wood of the elm tree)
Further reading
- szilfa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN