szenved
Hungarian
Etymology
From an otherwise unattested stem of unknown origin + -ed (“frequentative suffix”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛɱvɛd]
- Hyphenation: szen‧ved
Verb
szenved
- (intransitive) to suffer
Conjugation
conjugation of szenved
| Infinitive | szenvedni | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | szenvedett | |||||||
| Present participle | szenvedő | |||||||
| Future participle | - | |||||||
| Adverbial participle | szenvedve | |||||||
| Potential | szenvedhet | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | szenvedek | szenvedsz | szenved | szenvedünk | szenvedtek | szenvednek |
| Definite | intransitive verb, definite forms are not used | |||||||
| Past | Indefinite | szenvedtem | szenvedtél | szenvedett | szenvedtünk | szenvedtetek | szenvedtek | |
| Definite | - | |||||||
| Conditional mood | Present | Indefinite | szenvednék | szenvednél | szenvedne | szenvednénk | szenvednétek | szenvednének |
| Definite | - | |||||||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | szenvedjek | szenvedj or szenvedjél | szenvedjen | szenvedjünk | szenvedjetek | szenvedjenek |
| Definite | - | |||||||
| Conjugated infinitive | szenvednem | szenvedned | szenvednie | szenvednünk | szenvednetek | szenvedniük | ||
Derived terms
- szenvedély
- szenvedés
(With verbal prefixes):
- elszenved
- kiszenved
- megszenved
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN