szenv
Hungarian
Etymology
Back-formation from szenved. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛɱv]
- Hyphenation: szenv
Noun
szenv
- (archaic) passion
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szenv | szenvek |
accusative | szenvet | szenveket |
dative | szenvnek | szenveknek |
instrumental | szenvvel | szenvekkel |
causal-final | szenvért | szenvekért |
translative | szenvvé | szenvekké |
terminative | szenvig | szenvekig |
essive-formal | szenvként | szenvekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szenvben | szenvekben |
superessive | szenven | szenveken |
adessive | szenvnél | szenveknél |
illative | szenvbe | szenvekbe |
sublative | szenvre | szenvekre |
allative | szenvhez | szenvekhez |
elative | szenvből | szenvekből |
delative | szenvről | szenvekről |
ablative | szenvtől | szenvektől |
Possessive forms of szenv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szenvem | szenveim |
2nd person sing. | szenved | szenveid |
3rd person sing. | szenve | szenvei |
1st person plural | szenvünk | szenveink |
2nd person plural | szenvetek | szenveitek |
3rd person plural | szenvük | szenveik |
Derived terms
- szenvtelen
(Compound words):
- ellenszenv
- rokonszenv
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN