személyjel
Hungarian
Etymology
személy (“person”) + jel (“mark, marker”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛmeːjːɛl]
- Hyphenation: sze‧mély‧jel
- Homophone: személlyel
Noun
személyjel (plural személyjelek)
- (grammar) (not necessarily word-final) suffix indicating the person (e.g. possessive suffixes in Hungarian)
- Coordinate term: személyrag (“a word-final suffix indicating the person, e.g. in verb forms in Hungarian”)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | személyjel | személyjelek |
| accusative | személyjelet | személyjeleket |
| dative | személyjelnek | személyjeleknek |
| instrumental | személyjellel | személyjelekkel |
| causal-final | személyjelért | személyjelekért |
| translative | személyjellé | személyjelekké |
| terminative | személyjelig | személyjelekig |
| essive-formal | személyjelként | személyjelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | személyjelben | személyjelekben |
| superessive | személyjelen | személyjeleken |
| adessive | személyjelnél | személyjeleknél |
| illative | személyjelbe | személyjelekbe |
| sublative | személyjelre | személyjelekre |
| allative | személyjelhez | személyjelekhez |
| elative | személyjelből | személyjelekből |
| delative | személyjelről | személyjelekről |
| ablative | személyjeltől | személyjelektől |
| non-attributive possessive - singular | személyjelé | személyjeleké |
| non-attributive possessive - plural | személyjeléi | személyjelekéi |
| Possessive forms of személyjel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | személyjelem | személyjeleim |
| 2nd person sing. | személyjeled | személyjeleid |
| 3rd person sing. | személyjele | személyjelei |
| 1st person plural | személyjelünk | személyjeleink |
| 2nd person plural | személyjeletek | személyjeleitek |
| 3rd person plural | személyjelük | személyjeleik |
Derived terms
- birtokos személyjel
See also
- Appendix:Hungarian words with ly