szalvéta
Hungarian
Etymology
From Italian selviétta, from French serviette (“napkin”), from servir (“to serve”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɒlveːtɒ]
- Hyphenation: szal‧vé‧ta
- Rhymes: -tɒ
Noun
szalvéta (plural szalvéták)
- napkin, serviette (a usually rectangular piece of cloth or paper used at the table for wiping the mouth and hands for cleanliness while eating)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szalvéta | szalvéták |
| accusative | szalvétát | szalvétákat |
| dative | szalvétának | szalvétáknak |
| instrumental | szalvétával | szalvétákkal |
| causal-final | szalvétáért | szalvétákért |
| translative | szalvétává | szalvétákká |
| terminative | szalvétáig | szalvétákig |
| essive-formal | szalvétaként | szalvétákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szalvétában | szalvétákban |
| superessive | szalvétán | szalvétákon |
| adessive | szalvétánál | szalvétáknál |
| illative | szalvétába | szalvétákba |
| sublative | szalvétára | szalvétákra |
| allative | szalvétához | szalvétákhoz |
| elative | szalvétából | szalvétákból |
| delative | szalvétáról | szalvétákról |
| ablative | szalvétától | szalvétáktól |
| non-attributive possessive - singular | szalvétáé | szalvétáké |
| non-attributive possessive - plural | szalvétáéi | szalvétákéi |
| Possessive forms of szalvéta | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szalvétám | szalvétáim |
| 2nd person sing. | szalvétád | szalvétáid |
| 3rd person sing. | szalvétája | szalvétái |
| 1st person plural | szalvétánk | szalvétáink |
| 2nd person plural | szalvétátok | szalvétáitok |
| 3rd person plural | szalvétájuk | szalvétáik |
Derived terms
- szalvétagyűrű
Further reading
- szalvéta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN