szalonképes

szalonképes

Hungarian

Etymology

szalon (“salon”) +‎ képes (“capable”), calque of German salonfähig.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒloŋkeːpɛʃ]
• Hyphenation: sza‧lon‧ké‧pes

Adjective

szalonképes (comparative szalonképesebb, superlative legszalonképesebb)

1. well-bred, fit for good society (person)
2. (of clothing) presentable
3. proper (thing)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szalonképes	szalonképesek
accusative	szalonképeset	szalonképeseket
dative	szalonképesnek	szalonképeseknek
instrumental	szalonképessel	szalonképesekkel
causal-final	szalonképesért	szalonképesekért
translative	szalonképessé	szalonképesekké
terminative	szalonképesig	szalonképesekig
essive-formal	szalonképesként	szalonképesekként
essive-modal	—	—
inessive	szalonképesben	szalonképesekben
superessive	szalonképesen	szalonképeseken
adessive	szalonképesnél	szalonképeseknél
illative	szalonképesbe	szalonképesekbe
sublative	szalonképesre	szalonképesekre
allative	szalonképeshez	szalonképesekhez
elative	szalonképesből	szalonképesekből
delative	szalonképesről	szalonképesekről
ablative	szalonképestől	szalonképesektől

Antonyms

• szalonképtelen

Derived terms

• szalonképesség

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN