szakács

See also: Szakács

Hungarian

Etymology

Probably a loanword, perhaps from Russian. Compare Russian (Church Slavonic) sokačь (chef) which, presumably, is also a loanword in Russian; based on the ending it could originate from a Turkic language. The Hungarian szakács may be an old borrowing, before the Hungarian conquest of the Carpathian Basin.[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈsɒkaːt͡ʃ]
Hyphenation: sza‧kács
Rhymes: -aːt͡ʃ

Noun

szakács (plural szakácsok)

cook, chef (a person who prepares food for a living)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szakács	szakácsok
accusative	szakácsot	szakácsokat
dative	szakácsnak	szakácsoknak
instrumental	szakáccsal	szakácsokkal
causal-final	szakácsért	szakácsokért
translative	szakáccsá	szakácsokká
terminative	szakácsig	szakácsokig
essive-formal	szakácsként	szakácsokként
essive-modal	—	—
inessive	szakácsban	szakácsokban
superessive	szakácson	szakácsokon
adessive	szakácsnál	szakácsoknál
illative	szakácsba	szakácsokba
sublative	szakácsra	szakácsokra
allative	szakácshoz	szakácsokhoz
elative	szakácsból	szakácsokból
delative	szakácsról	szakácsokról
ablative	szakácstól	szakácsoktól
non-attributive possessive - singular	szakácsé	szakácsoké
non-attributive possessive - plural	szakácséi	szakácsokéi

Possessive forms of szakács
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szakácsom	szakácsaim
2nd person sing.	szakácsod	szakácsaid
3rd person sing.	szakácsa	szakácsai
1st person plural	szakácsunk	szakácsaink
2nd person plural	szakácsotok	szakácsaitok
3rd person plural	szakácsuk	szakácsaik

Derived terms

szakácskönyv

References

szakács in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)