szakorvos
Hungarian
Etymology
szak (“specialty”) + orvos (“doctor”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɒkorvoʃ]
- Hyphenation: szak‧or‧vos
Noun
szakorvos (plural szakorvosok)
- (medicine) specialist (a physician whose practice is limited to a particular branch of medicine or surgery)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szakorvos | szakorvosok |
| accusative | szakorvost | szakorvosokat |
| dative | szakorvosnak | szakorvosoknak |
| instrumental | szakorvossal | szakorvosokkal |
| causal-final | szakorvosért | szakorvosokért |
| translative | szakorvossá | szakorvosokká |
| terminative | szakorvosig | szakorvosokig |
| essive-formal | szakorvosként | szakorvosokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szakorvosban | szakorvosokban |
| superessive | szakorvoson | szakorvosokon |
| adessive | szakorvosnál | szakorvosoknál |
| illative | szakorvosba | szakorvosokba |
| sublative | szakorvosra | szakorvosokra |
| allative | szakorvoshoz | szakorvosokhoz |
| elative | szakorvosból | szakorvosokból |
| delative | szakorvosról | szakorvosokról |
| ablative | szakorvostól | szakorvosoktól |
| non-attributive possessive - singular | szakorvosé | szakorvosoké |
| non-attributive possessive - plural | szakorvoséi | szakorvosokéi |
| Possessive forms of szakorvos | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szakorvosom | szakorvosaim |
| 2nd person sing. | szakorvosod | szakorvosaid |
| 3rd person sing. | szakorvosa | szakorvosai |
| 1st person plural | szakorvosunk | szakorvosaink |
| 2nd person plural | szakorvosotok | szakorvosaitok |
| 3rd person plural | szakorvosuk | szakorvosaik |
Derived terms
- szakorvosi
Further reading
- szakorvos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN