szadista

szadista

Hungarian

Etymology

From German Sadist, from French sadiste[1], from the writings of the Marquis de Sade. With the suffix -ista.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒdiʃtɒ]
• Hyphenation: sza‧dis‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

szadista (plural szadisták)

1. sadist

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szadista	szadisták
accusative	szadistát	szadistákat
dative	szadistának	szadistáknak
instrumental	szadistával	szadistákkal
causal-final	szadistáért	szadistákért
translative	szadistává	szadistákká
terminative	szadistáig	szadistákig
essive-formal	szadistaként	szadistákként
essive-modal	—	—
inessive	szadistában	szadistákban
superessive	szadistán	szadistákon
adessive	szadistánál	szadistáknál
illative	szadistába	szadistákba
sublative	szadistára	szadistákra
allative	szadistához	szadistákhoz
elative	szadistából	szadistákból
delative	szadistáról	szadistákról
ablative	szadistától	szadistáktól
non-attributive possessive - singular	szadistáé	szadistáké
non-attributive possessive - plural	szadistáéi	szadistákéi

Possessive forms of szadista
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szadistám	szadistáim
2nd person sing.	szadistád	szadistáid
3rd person sing.	szadistája	szadistái
1st person plural	szadistánk	szadistáink
2nd person plural	szadistátok	szadistáitok
3rd person plural	szadistájuk	szadistáik

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• szadista in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN