spontánabb
Hungarian
Etymology
spontán + -abb
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃpontaːnɒbː]
- Hyphenation: spon‧tá‧nabb
Adjective
spontánabb
- comparative degree of spontán
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | spontánabb | spontánabbak |
| accusative | spontánabbat | spontánabbakat |
| dative | spontánabbnak | spontánabbaknak |
| instrumental | spontánabbal | spontánabbakkal |
| causal-final | spontánabbért | spontánabbakért |
| translative | spontánabbá | spontánabbakká |
| terminative | spontánabbig | spontánabbakig |
| essive-formal | spontánabbként | spontánabbakként |
| essive-modal | spontánabbul | — |
| inessive | spontánabban | spontánabbakban |
| superessive | spontánabbon | spontánabbakon |
| adessive | spontánabbnál | spontánabbaknál |
| illative | spontánabba | spontánabbakba |
| sublative | spontánabbra | spontánabbakra |
| allative | spontánabbhoz | spontánabbakhoz |
| elative | spontánabból | spontánabbakból |
| delative | spontánabbról | spontánabbakról |
| ablative | spontánabbtól | spontánabbaktól |
| non-attributive possessive - singular | spontánabbé | spontánabbaké |
| non-attributive possessive - plural | spontánabbéi | spontánabbakéi |