silány
Hungarian
Etymology
From the siv- stem of sí (“to cry”) + -ány (nominal-forming suffix). Its original forms was sivány.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃilaːɲ]
- Hyphenation: si‧lány
Adjective
silány (comparative silányabb, superlative legsilányabb)
- inferior, mediocre (of poor quality)
- Synonyms: gyatra, hitvány
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | silány | silányak |
| accusative | silányat | silányakat |
| dative | silánynak | silányaknak |
| instrumental | silánnyal | silányakkal |
| causal-final | silányért | silányakért |
| translative | silánnyá | silányakká |
| terminative | silányig | silányakig |
| essive-formal | silányként | silányakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | silányban | silányakban |
| superessive | silányon | silányakon |
| adessive | silánynál | silányaknál |
| illative | silányba | silányakba |
| sublative | silányra | silányakra |
| allative | silányhoz | silányakhoz |
| elative | silányból | silányakból |
| delative | silányról | silányakról |
| ablative | silánytól | silányaktól |
| non-attributive possessive - singular | silányé | silányaké |
| non-attributive possessive - plural | silányéi | silányakéi |
Derived terms
- silányít
- silányodik
- silányság
- silányul
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
- silány in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading
- silány in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.