saját
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃɒjaːt]
Audio (file) - Hyphenation: sa‧ját
Adjective
saját (comparative sajátabb, superlative legsajátabb)
- own
- a saját apám ― my own father
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | saját | sajátok |
| accusative | sajátot | sajátokat |
| dative | sajátnak | sajátoknak |
| instrumental | sajáttal | sajátokkal |
| causal-final | sajátért | sajátokért |
| translative | sajáttá | sajátokká |
| terminative | sajátig | sajátokig |
| essive-formal | sajátként | sajátokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | sajátban | sajátokban |
| superessive | sajáton | sajátokon |
| adessive | sajátnál | sajátoknál |
| illative | sajátba | sajátokba |
| sublative | sajátra | sajátokra |
| allative | sajáthoz | sajátokhoz |
| elative | sajátból | sajátokból |
| delative | sajátról | sajátokról |
| ablative | sajáttól | sajátoktól |
| Possessive forms of saját | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | sajátom | sajátjaim |
| 2nd person sing. | sajátod | sajátjaid |
| 3rd person sing. | sajátja | sajátjai |
| 1st person plural | sajátunk | sajátjaink |
| 2nd person plural | sajátotok | sajátjaitok |
| 3rd person plural | sajátjuk | sajátjaik |
Derived terms
- sajátít
- sajátos
- sajátság
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Northern Sami
Pronunciation
- (Kautokeino) IPA(key): /ˈsajaːh(t)/
Verb
saját
- second-person singular present indicative of sadjit