rögzít

Hungarian

rög +‎ -z + -ít. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

rögzít

(transitive) to secure, fasten (something -t/-ot/-at/-et/-öt to something -hoz/-hez/-höz)
Ez a csavar rögzíti a polcokat a falhoz. ― This fastener secures the bookshelves to the wall.
(transitive) to record (-ban/-ben)
írásban rögzít ― to put down in writing
(transitive, of prices) to fix
(transitive, of wages) to freeze

conjugation of rögzít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	rögzítek	rögzítesz	rögzít	rögzítünk	rögzítetek	rögzítenek
		Def.	rögzítem	rögzíted	rögzíti	rögzítjük	rögzítitek	rögzítik
		2nd-p. o.	rögzítelek	―
	Past	Indef.	rögzítettem	rögzítettél	rögzített	rögzítettünk	rögzítettetek	rögzítettek
		Def.	rögzítettem	rögzítetted	rögzítette	rögzítettük	rögzítettétek	rögzítették
		2nd-p. o.	rögzítettelek	―
Conditional mood	Present	Indef.	rögzítenék	rögzítenél	rögzítene	rögzítenénk	rögzítenétek	rögzítenének
		Def.	rögzíteném	rögzítenéd	rögzítené	rögzítenénk (or rögzítenők)	rögzítenétek	rögzítenék
		2nd-p. o.	rögzítenélek	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	rögzítsek	rögzíts or rögzítsél	rögzítsen	rögzítsünk	rögzítsetek	rögzítsenek
		Def.	rögzítsem	rögzítsd or rögzítsed	rögzítse	rögzítsük	rögzítsétek	rögzítsék
		2nd-p. o.	rögzítselek	―
Infinitive	rögzíteni		rögzítenem	rögzítened	rögzítenie	rögzítenünk	rögzítenetek	rögzíteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			rögzítés	rögzítő	rögzített	rögzítendő	rögzítve	rögzíthet

(With verbal prefixes):

rögzít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)