röffen

röffen

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -en (“instantaneous verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrøfːɛn]
• Hyphenation: röf‧fen
• Rhymes: -ɛn

Verb

röffen

1. (intransitive, of a pig) to grunt once (to give a grunt, see röf)
2. (intransitive, figuratively, of a person) to tell off, snarl (to utter in a harsh, direct way)

Conjugation

conjugation of röffen

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	röffenek	röffensz	röffen	röffenünk	röffentek	röffennek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	röffentem	röffentél	röffent	röffentünk	röffentetek	röffentek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	röffennék	röffennél	röffenne	röffennénk	röffennétek	röffennének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	röffenjek	röffenj or röffenjél	röffenjen	röffenjünk	röffenjetek	röffenjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	röffenni		röffennem	röffenned	röffennie	röffennünk	röffennetek	röffenniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			röffenés	röffenő	röffent	―	röffenve	röffenhet

Derived terms

• röffenés

 

(With verbal prefixes):

• felröffen
• odaröffen
• összeröffen
• ráröffen

Related terms

• röffent
• röfög

 

References

1. röffen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• röffen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN