rusztikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin rusticus.[1] With -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈrustikuʃ]
- Hyphenation: rusz‧ti‧kus
Adjective
rusztikus (comparative rusztikusabb, superlative legrusztikusabb)
- rustic
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rusztikus | rusztikusak |
| accusative | rusztikusat | rusztikusakat |
| dative | rusztikusnak | rusztikusaknak |
| instrumental | rusztikussal | rusztikusakkal |
| causal-final | rusztikusért | rusztikusakért |
| translative | rusztikussá | rusztikusakká |
| terminative | rusztikusig | rusztikusakig |
| essive-formal | rusztikusként | rusztikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | rusztikusban | rusztikusakban |
| superessive | rusztikuson | rusztikusakon |
| adessive | rusztikusnál | rusztikusaknál |
| illative | rusztikusba | rusztikusakba |
| sublative | rusztikusra | rusztikusakra |
| allative | rusztikushoz | rusztikusakhoz |
| elative | rusztikusból | rusztikusakból |
| delative | rusztikusról | rusztikusakról |
| ablative | rusztikustól | rusztikusaktól |
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN