ruház

ruház

Hungarian

Etymology

ruha (“clothes”) +‎ -z (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈruɦaːz]
• Hyphenation: ru‧ház
• Rhymes: -aːz

Verb

ruház

1. (transitive) to clothe, dress (to continuously supply someone with clothes or clothing)
2. (transitive) to confer, bestow, grant (to grant rights, role, responsibiliy, authority; to someone: -ra/-re)

Conjugation

conjugation of ruház

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	ruházok	ruházol	ruház	ruházunk	ruháztok	ruháznak
		Def.	ruházom	ruházod	ruházza	ruházzuk	ruházzátok	ruházzák
		2nd-p. o.	ruházlak	―
	Past	Indef.	ruháztam	ruháztál	ruházott	ruháztunk	ruháztatok	ruháztak
		Def.	ruháztam	ruháztad	ruházta	ruháztuk	ruháztátok	ruházták
		2nd-p. o.	ruháztalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	ruháznék	ruháznál	ruházna	ruháznánk	ruháznátok	ruháznának
		Def.	ruháznám	ruháznád	ruházná	ruháznánk (or ruháznók)	ruháznátok	ruháznák
		2nd-p. o.	ruháználak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	ruházzak	ruházz or ruházzál	ruházzon	ruházzunk	ruházzatok	ruházzanak
		Def.	ruházzam	ruházd or ruházzad	ruházza	ruházzuk	ruházzátok	ruházzák
		2nd-p. o.	ruházzalak	―
Infinitive	ruházni		ruháznom	ruháznod	ruháznia	ruháznunk	ruháznotok	ruházniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			ruházás	ruházó	ruházott	ruházandó	ruházva	ruházhat

Derived terms

• ruházás
• ruházható
• ruházkodik

 

(With verbal prefixes):

• átruház
• beruház
• felruház
• kiruház
• megruház
• ráruház

Further reading

• ruház in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN