rugalmas

rugalmas

Hungarian

Etymology

From the verb rúg (“to kick”) +‎ -alom + -as. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈruɡɒlmɒʃ]
• Hyphenation: ru‧gal‧mas
• Rhymes: -ɒʃ

Adjective

rugalmas (comparative rugalmasabb, superlative legrugalmasabb)

1. (of a material) elastic (capable of stretching; particularly, capable of stretching so as to return to an original shape or size when force is released)

   Synonym: elasztikus

2. (of gait, movement) limber, springy

   Synonyms: friss, könnyed, ruganyos, élénk

3. (figuratively, of a person) flexible, resilient (not invincibly rigid or obstinate, being able to easily and skillfully adapt to different circumstances and conditions)

   Synonym: alkalmazkodó

Declension

Inflection of rugalmas
	singular	plural
nominative	rugalmas	rugalmasak
accusative	rugalmasat rugalmast	rugalmasakat
dative	rugalmasnak	rugalmasaknak
instrumental	rugalmassal	rugalmasakkal
causal-final	rugalmasért	rugalmasakért
translative	rugalmassá	rugalmasakká
terminative	rugalmasig	rugalmasakig
essive-formal	rugalmasként	rugalmasakként
essive-modal	—	—
inessive	rugalmasban	rugalmasakban
superessive	rugalmason	rugalmasakon
adessive	rugalmasnál	rugalmasaknál
illative	rugalmasba	rugalmasakba
sublative	rugalmasra	rugalmasakra
allative	rugalmashoz	rugalmasakhoz
elative	rugalmasból	rugalmasakból
delative	rugalmasról	rugalmasakról
ablative	rugalmastól	rugalmasaktól
non-attributive possessive - singular	rugalmasé	rugalmasaké
non-attributive possessive - plural	rugalmaséi	rugalmasakéi

Derived terms

• rugalmasan
• rugalmasít
• rugalmasság

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• rugalmas in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN