retesz
Hungarian
retesz
Etymology
Borrowed from a Slavic language, probably from Slovak.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈrɛtɛs]
- Hyphenation: re‧tesz
Noun
retesz (plural reteszek)
- bolt (a sliding pin or bar in a lock)
- Synonym: tolózár
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | retesz | reteszek |
| accusative | reteszt | reteszeket |
| dative | retesznek | reteszeknek |
| instrumental | retesszel | reteszekkel |
| causal-final | reteszért | reteszekért |
| translative | retesszé | reteszekké |
| terminative | reteszig | reteszekig |
| essive-formal | reteszként | reteszekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | reteszben | reteszekben |
| superessive | reteszen | reteszeken |
| adessive | retesznél | reteszeknél |
| illative | reteszbe | reteszekbe |
| sublative | reteszre | reteszekre |
| allative | reteszhez | reteszekhez |
| elative | reteszből | reteszekből |
| delative | reteszről | reteszekről |
| ablative | retesztől | reteszektől |
| Possessive forms of retesz | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | reteszem | reteszeim |
| 2nd person sing. | reteszed | reteszeid |
| 3rd person sing. | retesze | reteszei |
| 1st person plural | reteszünk | reteszeink |
| 2nd person plural | reteszetek | reteszeitek |
| 3rd person plural | reteszük | reteszeik |
Derived terms
- reteszel
- reteszes
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN