próbál

próbál

See also: probal

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin probare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈproːbaːl]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: pró‧bál

Verb

próbál

1. (transitive) to try

Conjugation

conjugation of próbál

Infinitive			próbálni
Past participle			próbált
Present participle			próbáló
Future participle			próbálandó
Adverbial participle			próbálva
Potential			próbálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	próbálok	próbálsz	próbál	próbálunk	próbáltok	próbálnak
		Definite	próbálom én téged/titeket próbállak	próbálod	próbálja	próbáljuk	próbáljátok	próbálják
	Past	Indefinite	próbáltam	próbáltál	próbált	próbáltunk	próbáltatok	próbáltak
		Definite	próbáltam én téged/titeket próbáltalak	próbáltad	próbálta	próbáltuk	próbáltátok	próbálták
Conditional mood	Present	Indefinite	próbálnék	próbálnál	próbálna	próbálnánk	próbálnátok	próbálnának
		Definite	próbálnám én téged/titeket próbálnálak	próbálnád	próbálná	próbálnánk	próbálnátok	próbálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	próbáljak	próbálj or próbáljál	próbáljon	próbáljunk	próbáljatok	próbáljanak
		Definite	próbáljam én téged/titeket próbáljalak	próbáld or próbáljad	próbálja	próbáljuk	próbáljátok	próbálják
Conjugated infinitive			próbálnom	próbálnod	próbálnia	próbálnunk	próbálnotok	próbálniuk

Derived terms

• próbálkozik

(With verbal prefixes):

• bepróbál
• elpróbál
• felpróbál
• fölpróbál
• kipróbál
• megpróbál
• végigpróbál

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN