provokáció
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin provocatio.[1] With -áció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈprovokaːt͡siʲoː]
- Hyphenation: pro‧vo‧ká‧ció
Noun
provokáció (plural provokációk)
- provocation
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | provokáció | provokációk |
| accusative | provokációt | provokációkat |
| dative | provokációnak | provokációknak |
| instrumental | provokációval | provokációkkal |
| causal-final | provokációért | provokációkért |
| translative | provokációvá | provokációkká |
| terminative | provokációig | provokációkig |
| essive-formal | provokációként | provokációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | provokációban | provokációkban |
| superessive | provokáción | provokációkon |
| adessive | provokációnál | provokációknál |
| illative | provokációba | provokációkba |
| sublative | provokációra | provokációkra |
| allative | provokációhoz | provokációkhoz |
| elative | provokációból | provokációkból |
| delative | provokációról | provokációkról |
| ablative | provokációtól | provokációktól |
| Possessive forms of provokáció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | provokációm | provokációim |
| 2nd person sing. | provokációd | provokációid |
| 3rd person sing. | provokációja | provokációi |
| 1st person plural | provokációnk | provokációink |
| 2nd person plural | provokációtok | provokációitok |
| 3rd person plural | provokációjuk | provokációik |
Derived terms
- provokációs
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2