provokatív
See also: provokativ
Hungarian
Etymology
From English provocative.[1] With -ív ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈprovokɒtiːv]
- Hyphenation: pro‧vo‧ka‧tív
Adjective
provokatív (comparative provokatívabb, superlative legprovokatívabb)
- provocative
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | provokatív | provokatívak |
| accusative | provokatívat | provokatívakat |
| dative | provokatívnak | provokatívaknak |
| instrumental | provokatívval | provokatívakkal |
| causal-final | provokatívért | provokatívakért |
| translative | provokatívvá | provokatívakká |
| terminative | provokatívig | provokatívakig |
| essive-formal | provokatívként | provokatívakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | provokatívban | provokatívakban |
| superessive | provokatívon | provokatívakon |
| adessive | provokatívnál | provokatívaknál |
| illative | provokatívba | provokatívakba |
| sublative | provokatívra | provokatívakra |
| allative | provokatívhoz | provokatívakhoz |
| elative | provokatívból | provokatívakból |
| delative | provokatívról | provokatívakról |
| ablative | provokatívtól | provokatívaktól |
Derived terms
- provokatívan
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN