pontosít

pontosít

Hungarian

Etymology

From pontos (“accurate”) +‎ -ít (verb-forming suffix), from pont (“point”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpontoʃiːt]
• Hyphenation: pon‧to‧sít
• Rhymes: -iːt

Verb

pontosít

1. (transitive) to specify, clarify (to state precisely)

Conjugation

conjugation of pontosít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	pontosítok	pontosítasz	pontosít	pontosítunk	pontosítotok	pontosítanak
		Def.	pontosítom	pontosítod	pontosítja	pontosítjuk	pontosítjátok	pontosítják
		2nd-p. o.	pontosítalak	―
	Past	Indef.	pontosítottam	pontosítottál	pontosított	pontosítottunk	pontosítottatok	pontosítottak
		Def.	pontosítottam	pontosítottad	pontosította	pontosítottuk	pontosítottátok	pontosították
		2nd-p. o.	pontosítottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	pontosítanék	pontosítanál	pontosítana	pontosítanánk	pontosítanátok	pontosítanának
		Def.	pontosítanám	pontosítanád	pontosítaná	pontosítanánk (or pontosítanók)	pontosítanátok	pontosítanák
		2nd-p. o.	pontosítanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	pontosítsak	pontosíts or pontosítsál	pontosítson	pontosítsunk	pontosítsatok	pontosítsanak
		Def.	pontosítsam	pontosítsd or pontosítsad	pontosítsa	pontosítsuk	pontosítsátok	pontosítsák
		2nd-p. o.	pontosítsalak	―
Infinitive	pontosítani		pontosítanom	pontosítanod	pontosítania	pontosítanunk	pontosítanotok	pontosítaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			pontosítás	pontosító	pontosított	pontosítandó	pontosítva	pontosíthat

Derived terms

• pontosítás

 

Compound words

• központosít
• összpontosít