pláne

See also: plane, Plane, plané, plañe, and Pläne

Hungarian

Borrowed from Latin plānē.[1][2]

pláne (not comparable)

(colloquial) particularly, especially, above all
- 1912, Zsigmond Móricz, Kerek Ferkó, chapter 1:
  Felháborítja az embert, ha idegenek jelennek meg a városban, és tíz perc után pontos és határozott ítéletük van rólunk. Pláne, ha nem kedvező! Miért jöttek ide? Ki hívta őket?
Ez szép vidék, pláne nyáron. ― This is a nice area, especially in the summer.

pláne

(colloquial) the thing, the point, the big deal, the interesting thing, the main interest in something, unusualness, speciality
Ebben az a pláne, hogy... ― The interesting thing in this is that...

Normally used without inflection.

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	pláne	plánék
accusative	plánét	plánékat
dative	plánénak	plánéknak
instrumental	plánéval	plánékkal
causal-final	plánéért	plánékért
translative	plánévá	plánékká
terminative	plánéig	plánékig
essive-formal	pláneként	plánékként
essive-modal	—	—
inessive	plánéban	plánékban
superessive	plánén	plánékon
adessive	plánénál	plánéknál
illative	plánéba	plánékba
sublative	plánéra	plánékra
allative	plánéhoz	plánékhoz
elative	plánéból	plánékból
delative	plánéról	plánékról
ablative	plánétól	plánéktól
non-attributive possessive - singular	plánéé	plánéké
non-attributive possessive - plural	plánééi	plánékéi

Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
pláne in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)