pimaszkodik

pimaszkodik

Hungarian

Etymology

pimasz (“impudent, insolent”) +‎ -kodik (“to behave as”, verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpimɒskodik]
• Hyphenation: pi‧masz‧ko‧dik
• Rhymes: -odik

Verb

pimaszkodik

1. (intransitive) to be impertinent (with someone: -val/-vel) (to behave insolently in manner and words)

Conjugation

conjugation of pimaszkodik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	pimaszkodom or pimaszkodok	pimaszkodsz	pimaszkodik	pimaszkodunk	pimaszkodtok	pimaszkodnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	pimaszkodtam	pimaszkodtál	pimaszkodott	pimaszkodtunk	pimaszkodtatok	pimaszkodtak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	pimaszkodnék	pimaszkodnál	pimaszkodna	pimaszkodnánk	pimaszkodnátok	pimaszkodnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	pimaszkodjak  or pimaszkodjam	pimaszkodj or pimaszkodjál	pimaszkodjon or pimaszkodjék	pimaszkodjunk	pimaszkodjatok	pimaszkodjanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	pimaszkodni		pimaszkodnom	pimaszkodnod	pimaszkodnia	pimaszkodnunk	pimaszkodnotok	pimaszkodniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			pimaszkodás	pimaszkodó	pimaszkodott	―	pimaszkodva	pimaszkodhat

Derived terms

• pimaszkodás

Further reading

• pimaszkodik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN