paktum
Hungarian
Etymology
From Latin pactum (“agreement”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈpɒktum]
- Hyphenation: pak‧tum
Noun
paktum (plural paktumok)
- pact
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | paktum | paktumok |
| accusative | paktumot | paktumokat |
| dative | paktumnak | paktumoknak |
| instrumental | paktummal | paktumokkal |
| causal-final | paktumért | paktumokért |
| translative | paktummá | paktumokká |
| terminative | paktumig | paktumokig |
| essive-formal | paktumként | paktumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | paktumban | paktumokban |
| superessive | paktumon | paktumokon |
| adessive | paktumnál | paktumoknál |
| illative | paktumba | paktumokba |
| sublative | paktumra | paktumokra |
| allative | paktumhoz | paktumokhoz |
| elative | paktumból | paktumokból |
| delative | paktumról | paktumokról |
| ablative | paktumtól | paktumoktól |
| Possessive forms of paktum | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | paktumom | paktumaim |
| 2nd person sing. | paktumod | paktumaid |
| 3rd person sing. | paktuma | paktumai |
| 1st person plural | paktumunk | paktumaink |
| 2nd person plural | paktumotok | paktumaitok |
| 3rd person plural | paktumuk | paktumaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN