osztozik

osztozik

Hungarian

Etymology

oszt +‎ -ozik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈostozik]
• Hyphenation: osz‧to‧zik
• Rhymes: -ozik

Verb

osztozik

1. (intransitive) to share (something -ban/-ben)

   Osztozunk a felelősségben. ― We share responsibility.

Conjugation

conjugation of osztozik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	osztozom or osztozok	osztozol	osztozik	osztozunk	osztoztok	osztoznak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	osztoztam	osztoztál	osztozott	osztoztunk	osztoztatok	osztoztak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	osztoznék	osztoznál	osztozna	osztoznánk	osztoznátok	osztoznának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	osztozzak  or osztozzam	osztozz or osztozzál	osztozzon	osztozzunk	osztozzatok	osztozzanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	osztozni		osztoznom	osztoznod	osztoznia	osztoznunk	osztoznotok	osztozniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			osztozás	osztozó	osztozott	―	osztozva	osztozhat

Derived terms

• osztozás

 

(With verbal prefixes):

• elosztozik
• megosztozik
• szétosztozik

Further reading

• osztozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN