ordít
See also: ordit
Hungarian
Etymology
From an onomatopoeia + -d (frequentative-instantaneous suffix) + -ít (causative-frequentative suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈordiːt]
- Hyphenation: or‧dít
Verb
ordít
- (intransitive, of human) to yell, scream
- (intransitive, of animal) to howl
- (transitive) to yell (to utter something by yelling)
Conjugation
conjugation of ordít
| Infinitive | ordítani | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | ordított | |||||||
| Present participle | ordító | |||||||
| Future participle | ordítandó | |||||||
| Adverbial participle | ordítva | |||||||
| Potential | ordíthat | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | ordítok | ordítasz | ordít | ordítunk | ordítotok | ordítanak |
| Definite | ordítom én téged/titeket ordítalak | ordítod | ordítja | ordítjuk | ordítjátok | ordítják | ||
| Past | Indefinite | ordítottam | ordítottál | ordított | ordítottunk | ordítottatok | ordítottak | |
| Definite | ordítottam én téged/titeket ordítottalak | ordítottad | ordította | ordítottuk | ordítottátok | ordították | ||
| Conditional mood | Present | Indefinite | ordítanék | ordítanál | ordítana | ordítanánk | ordítanátok | ordítanának |
| Definite | ordítanám én téged/titeket ordítanálak | ordítanád | ordítaná | ordítanánk | ordítanátok | ordítanák | ||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | ordítsak | ordíts or ordítsál | ordítson | ordítsunk | ordítsatok | ordítsanak |
| Definite | ordítsam én téged/titeket ordítsalak | ordítsd or ordítsad | ordítsa | ordítsuk | ordítsátok | ordítsák | ||
| Conjugated infinitive | ordítanom | ordítanod | ordítania | ordítanunk | ordítanotok | ordítaniuk | ||
Derived terms
- ordítás
- ordító
- ordítozik
- ordíttat
(With verbal prefixes):
- átordít
- beordít
- beleordít
- elordít
- felordít
- hátraordít
- kiordít
- közbeordít
- leordít
- ráordít
- teleordít
- túlordít
- végigordít
- visszordít
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Further reading
- ordít in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.