antinómia
See also: antinomia
Hungarian
Etymology
From Ancient Greek ἀντινομία (antinomía, “contradiction”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒntinoːmiʲɒ]
- Hyphenation: an‧ti‧nó‧mia
Noun
antinómia (plural antinómiák)
- antinomy
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | antinómia | antinómiák |
| accusative | antinómiát | antinómiákat |
| dative | antinómiának | antinómiáknak |
| instrumental | antinómiával | antinómiákkal |
| causal-final | antinómiáért | antinómiákért |
| translative | antinómiává | antinómiákká |
| terminative | antinómiáig | antinómiákig |
| essive-formal | antinómiaként | antinómiákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | antinómiában | antinómiákban |
| superessive | antinómián | antinómiákon |
| adessive | antinómiánál | antinómiáknál |
| illative | antinómiába | antinómiákba |
| sublative | antinómiára | antinómiákra |
| allative | antinómiához | antinómiákhoz |
| elative | antinómiából | antinómiákból |
| delative | antinómiáról | antinómiákról |
| ablative | antinómiától | antinómiáktól |
| Possessive forms of antinómia | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | antinómiám | antinómiáim |
| 2nd person sing. | antinómiád | antinómiáid |
| 3rd person sing. | antinómiája | antinómiái |
| 1st person plural | antinómiánk | antinómiáink |
| 2nd person plural | antinómiátok | antinómiáitok |
| 3rd person plural | antinómiájuk | antinómiáik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN