onomatopoétikus
Hungarian
Etymology
From German onomatopoetisch.[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈonomɒtopoʲeːtikuʃ]
- Hyphenation: ono‧ma‧to‧po‧é‧ti‧kus
Adjective
onomatopoétikus (comparative onomatopoétikusabb, superlative legonomatopoétikusabb)
- (linguistics) onomatopoeic
- Synonym: hangutánzó
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | onomatopoétikus | onomatopoétikusak |
| accusative | onomatopoétikusat | onomatopoétikusakat |
| dative | onomatopoétikusnak | onomatopoétikusaknak |
| instrumental | onomatopoétikussal | onomatopoétikusakkal |
| causal-final | onomatopoétikusért | onomatopoétikusakért |
| translative | onomatopoétikussá | onomatopoétikusakká |
| terminative | onomatopoétikusig | onomatopoétikusakig |
| essive-formal | onomatopoétikusként | onomatopoétikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | onomatopoétikusban | onomatopoétikusakban |
| superessive | onomatopoétikuson | onomatopoétikusakon |
| adessive | onomatopoétikusnál | onomatopoétikusaknál |
| illative | onomatopoétikusba | onomatopoétikusakba |
| sublative | onomatopoétikusra | onomatopoétikusakra |
| allative | onomatopoétikushoz | onomatopoétikusakhoz |
| elative | onomatopoétikusból | onomatopoétikusakból |
| delative | onomatopoétikusról | onomatopoétikusakról |
| ablative | onomatopoétikustól | onomatopoétikusaktól |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN