okít
Hungarian
Etymology
From the obsoleted dialectal verb okik (“to learn one's lesson”) + -ít.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈokiːt]
- Hyphenation: okít
Verb
okít
- (transitive) to teach, educate
Conjugation
conjugation of okít
| Infinitive | okítani | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | okított | |||||||
| Present participle | okító | |||||||
| Future participle | okítandó | |||||||
| Adverbial participle | okítva | |||||||
| Potential | okíthat | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | okítok | okítasz | okít | okítunk | okítotok | okítanak |
| Definite | okítom én téged/titeket okítalak | okítod | okítja | okítjuk | okítjátok | okítják | ||
| Past | Indefinite | okítottam | okítottál | okított | okítottunk | okítottatok | okítottak | |
| Definite | okítottam én téged/titeket okítottalak | okítottad | okította | okítottuk | okítottátok | okították | ||
| Conditional mood | Present | Indefinite | okítanék | okítanál | okítana | okítanánk | okítanátok | okítanának |
| Definite | okítanám én téged/titeket okítanálak | okítanád | okítaná | okítanánk | okítanátok | okítanák | ||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | okítsak | okíts or okítsál | okítson | okítsunk | okítsatok | okítsanak |
| Definite | okítsam én téged/titeket okítsalak | okítsd or okítsad | okítsa | okítsuk | okítsátok | okítsák | ||
| Conjugated infinitive | okítanom | okítanod | okítania | okítanunk | okítanotok | okítaniuk | ||
Derived terms
- okítás
Related terms
- ok
- okul
- oktat
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN