objektum
Hungarian
Etymology
From Latin obiectum.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈobjɛktum]
- Hyphenation: ob‧jek‧tum
Noun
objektum (plural objektumok)
- object
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | objektum | objektumok |
| accusative | objektumot | objektumokat |
| dative | objektumnak | objektumoknak |
| instrumental | objektummal | objektumokkal |
| causal-final | objektumért | objektumokért |
| translative | objektummá | objektumokká |
| terminative | objektumig | objektumokig |
| essive-formal | objektumként | objektumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | objektumban | objektumokban |
| superessive | objektumon | objektumokon |
| adessive | objektumnál | objektumoknál |
| illative | objektumba | objektumokba |
| sublative | objektumra | objektumokra |
| allative | objektumhoz | objektumokhoz |
| elative | objektumból | objektumokból |
| delative | objektumról | objektumokról |
| ablative | objektumtól | objektumoktól |
| Possessive forms of objektum | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | objektumom | objektumaim |
| 2nd person sing. | objektumod | objektumaid |
| 3rd person sing. | objektuma | objektumai |
| 1st person plural | objektumunk | objektumaink |
| 2nd person plural | objektumotok | objektumaitok |
| 3rd person plural | objektumuk | objektumaik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN