nyomkod

nyomkod

Hungarian

Etymology

nyom (“to press”) +‎ -kod (frequentative verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲomkod]
• Hyphenation: nyom‧kod

Verb

nyomkod

1. (transitive) to press, push repeatedly

   Sebesen nyomkodta a billentyűket. ― He was punching the keys swiftly.

   Kezével a fájós derekát nyomkodta. ― She pressed her hands agains her aching back.

Conjugation

conjugation of nyomkod

Infinitive			nyomkodni
Past participle			nyomkodott
Present participle			nyomkodó
Future participle			nyomkodandó
Adverbial participle			nyomkodva
Potential			nyomkodhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	nyomkodok	nyomkodsz	nyomkod	nyomkodunk	nyomkodtok	nyomkodnak
		Definite	nyomkodom én téged/titeket nyomkodlak	nyomkodod	nyomkodja	nyomkodjuk	nyomkodjátok	nyomkodják
	Past	Indefinite	nyomkodtam	nyomkodtál	nyomkodott	nyomkodtunk	nyomkodtatok	nyomkodtak
		Definite	nyomkodtam én téged/titeket nyomkodtalak	nyomkodtad	nyomkodta	nyomkodtuk	nyomkodtátok	nyomkodták
Conditional mood	Present	Indefinite	nyomkodnék	nyomkodnál	nyomkodna	nyomkodnánk	nyomkodnátok	nyomkodnának
		Definite	nyomkodnám én téged/titeket nyomkodnálak	nyomkodnád	nyomkodná	nyomkodnánk	nyomkodnátok	nyomkodnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	nyomkodjak	nyomkodj or nyomkodjál	nyomkodjon	nyomkodjunk	nyomkodjatok	nyomkodjanak
		Definite	nyomkodjam én téged/titeket nyomkodjalak	nyomkodd or nyomkodjad	nyomkodja	nyomkodjuk	nyomkodjátok	nyomkodják
Conjugated infinitive			nyomkodnom	nyomkodnod	nyomkodnia	nyomkodnunk	nyomkodnotok	nyomkodniuk

Derived terms

• nyomkodás

(With verbal prefixes):

• kinyom
• lenyom
• megnyom
• összenyom
• szétnyom