nyelvcsont
Hungarian
Etymology
nyelv (“tongue”) + csont (“bone”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɲɛlft͡ʃont]
- Hyphenation: nyelv‧csont
Noun
nyelvcsont (plural nyelvcsontok)
- (anatomy) hyoid bone, lingual bone (a bone in the human neck which supports the tongue)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | nyelvcsont | nyelvcsontok |
| accusative | nyelvcsontot | nyelvcsontokat |
| dative | nyelvcsontnak | nyelvcsontoknak |
| instrumental | nyelvcsonttal | nyelvcsontokkal |
| causal-final | nyelvcsontért | nyelvcsontokért |
| translative | nyelvcsonttá | nyelvcsontokká |
| terminative | nyelvcsontig | nyelvcsontokig |
| essive-formal | nyelvcsontként | nyelvcsontokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | nyelvcsontban | nyelvcsontokban |
| superessive | nyelvcsonton | nyelvcsontokon |
| adessive | nyelvcsontnál | nyelvcsontoknál |
| illative | nyelvcsontba | nyelvcsontokba |
| sublative | nyelvcsontra | nyelvcsontokra |
| allative | nyelvcsonthoz | nyelvcsontokhoz |
| elative | nyelvcsontból | nyelvcsontokból |
| delative | nyelvcsontról | nyelvcsontokról |
| ablative | nyelvcsonttól | nyelvcsontoktól |
| Possessive forms of nyelvcsont | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | nyelvcsontom | nyelvcsontjaim |
| 2nd person sing. | nyelvcsontod | nyelvcsontjaid |
| 3rd person sing. | nyelvcsontja | nyelvcsontjai |
| 1st person plural | nyelvcsontunk | nyelvcsontjaink |
| 2nd person plural | nyelvcsontotok | nyelvcsontjaitok |
| 3rd person plural | nyelvcsontjuk | nyelvcsontjaik |