nyafog
Hungarian
Etymology
From the same onomatopoeic (sound-imitative) root as nyávog (“to mew, miaow”) + -og (frequentative suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɲɒfoɡ]
- Hyphenation: nya‧fog
Verb
nyafog
- (transitive) to whine, whimper (to complain or protest with a whine)
Conjugation
conjugation of nyafog
| Infinitive | nyafogni | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | nyafogott | |||||||
| Present participle | nyafogó | |||||||
| Future participle | nyafogandó | |||||||
| Adverbial participle | nyafogva | |||||||
| Potential | nyafoghat | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | nyafogok | nyafogsz | nyafog | nyafogunk | nyafogtok | nyafognak |
| Definite | nyafogom én téged/titeket nyafoglak | nyafogod | nyafogja | nyafogjuk | nyafogjátok | nyafogják | ||
| Past | Indefinite | nyafogtam | nyafogtál | nyafogott | nyafogtunk | nyafogtatok | nyafogtak | |
| Definite | nyafogtam én téged/titeket nyafogtalak | nyafogtad | nyafogta | nyafogtuk | nyafogtátok | nyafogták | ||
| Conditional mood | Present | Indefinite | nyafognék | nyafognál | nyafogna | nyafognánk | nyafognátok | nyafognának |
| Definite | nyafognám én téged/titeket nyafognálak | nyafognád | nyafogná | nyafognánk | nyafognátok | nyafognák | ||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | nyafogjak | nyafogj or nyafogjál | nyafogjon | nyafogjunk | nyafogjatok | nyafogjanak |
| Definite | nyafogjam én téged/titeket nyafogjalak | nyafogd or nyafogjad | nyafogja | nyafogjuk | nyafogjátok | nyafogják | ||
| Conjugated infinitive | nyafognom | nyafognod | nyafognia | nyafognunk | nyafognotok | nyafogniuk | ||
Derived terms
- nyafka
- nyafogás
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN