mókus
See also: mokus
Hungarian
mókus
Etymology
From an otherwise unattested stem + -us (diminutive suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmoːkuʃ]
- Hyphenation: mó‧kus
Noun
mókus (plural mókusok)
- squirrel
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mókus | mókusok |
| accusative | mókust | mókusokat |
| dative | mókusnak | mókusoknak |
| instrumental | mókussal | mókusokkal |
| causal-final | mókusért | mókusokért |
| translative | mókussá | mókusokká |
| terminative | mókusig | mókusokig |
| essive-formal | mókusként | mókusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mókusban | mókusokban |
| superessive | mókuson | mókusokon |
| adessive | mókusnál | mókusoknál |
| illative | mókusba | mókusokba |
| sublative | mókusra | mókusokra |
| allative | mókushoz | mókusokhoz |
| elative | mókusból | mókusokból |
| delative | mókusról | mókusokról |
| ablative | mókustól | mókusoktól |
| Possessive forms of mókus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mókusom | mókusaim |
| 2nd person sing. | mókusod | mókusaid |
| 3rd person sing. | mókusa | mókusai |
| 1st person plural | mókusunk | mókusaink |
| 2nd person plural | mókusotok | mókusaitok |
| 3rd person plural | mókusuk | mókusaik |
Derived terms
- csíkosmókus
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN