mész
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmeːs]
Etymology 1
Of unknown origin.[1]
Noun
mész (plural meszek)
- lime (stone), chalk
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mész | meszek |
| accusative | meszet | meszeket |
| dative | mésznek | meszeknek |
| instrumental | mésszel | meszekkel |
| causal-final | mészért | meszekért |
| translative | mésszé | meszekké |
| terminative | mészig | meszekig |
| essive-formal | mészként | meszekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mészben | meszekben |
| superessive | mészen | meszeken |
| adessive | mésznél | meszeknél |
| illative | mészbe | meszekbe |
| sublative | mészre | meszekre |
| allative | mészhez | meszekhez |
| elative | mészből | meszekből |
| delative | mészről | meszekről |
| ablative | mésztől | meszektől |
| Possessive forms of mész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | meszem | meszeim |
| 2nd person sing. | meszed | meszeid |
| 3rd person sing. | mesze | meszei |
| 1st person plural | meszünk | meszeink |
| 2nd person plural | meszetek | meszeitek |
| 3rd person plural | meszük | meszeik |
Derived terms
- meszel
- meszes
(Compound words):
- mészkő
(Expressions):
- égetett mész
- oltott mész
Etymology 2
megy + -sz
Verb
mész
- second-person singular indicative present indefinite of megy
- Hova mész? ― Where are you going?
Synonyms
- mégy
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN