mutatkozik

mutatkozik

Hungarian

Etymology

mutat +‎ -kozik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmutɒtkozik]
• Hyphenation: mu‧tat‧ko‧zik

Verb

mutatkozik

1. (intransitive) to show oneself, to appear (somewhere, intentionally)
2. (intransitive) to reveal oneself, show one's face as (-nak/-nek)
3. (intransitive) to present itself, to look somehow (-nak/-nek)

   Ez a feladat nehéznek mutatkozik. ― This execise looks hard.

Conjugation

conjugation of mutatkozik

Infinitive			mutatkozni
Past participle			mutatkozott
Present participle			mutatkozó
Future participle			-
Adverbial participle			mutatkozva
Potential			mutatkozhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	mutatkozom or mutatkozok	mutatkozol	mutatkozik	mutatkozunk	mutatkoztok	mutatkoznak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	mutatkoztam	mutatkoztál	mutatkozott	mutatkoztunk	mutatkoztatok	mutatkoztak
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	mutatkoznék	mutatkoznál	mutatkozna	mutatkoznánk	mutatkoznátok	mutatkoznának
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	mutatkozzak	mutatkozz or mutatkozzál	mutatkozzon	mutatkozzunk	mutatkozzatok	mutatkozzanak
		Definite	-
Conjugated infinitive			mutatkoznom	mutatkoznod	mutatkoznia	mutatkoznunk	mutatkoznotok	mutatkozniuk